Kedves Barátaim!

Ha van hozzá kedvetek, nézegessétek a festményeimet! Manapság már nem festek olyan sokat, mint régebben. Kiállításokat is egyre ritkábban rendezek. Nám látom értelmét. Túlságosan önálló vagyok az ilyesmihez. Semmi kedvem összejönni pogácsát evő, meg savanyú bort ivó festőkkel, akik lényegében ma már egymásnak rendeznek kiállításokat. Akik szövetségbe tömörülnek, és egymás képeit nézegetik. És a kiállító festő háta mögött jól lehúzzák a műveit. Számtalanszor voltam ilyen jelenetnek fültanúja. Semmi értelme felrakni a falra a képeket egy újságcikkért, kapcsolatszerzésért, aztán leszedni, és hazavinni mindet. Jó, egyet  azért elvisz valami hivatal. Szóval, nem kell nekem társaság, ha akarok, bármikor csinálok egy igazi vendégséggel egybekötött saját finanszírozású kiállítást. Ahogy mindig is szoktam. Majd szólok, ha lesz hozzá kedvem!

Egy kép ne azért tetsszen valakinek, mert a festője száz kiállításos, pogácsás, sok savanyú boros valaki. Öregszem, fárasztanak az egymásnak bólogató sznobok. Ha tetszik valamelyik festményem, annak örülök, ha nem tetszik egyik sem, akkor se fogok álmatlanul forgolódni. De azért remélem, egy kis örömedet azért leled az ötleteimben. 

A fenti tájképek öregebbek, csak néhány maradt nálam belőlük, a más témákat ábrázolók valamivel újabbak, és azokból sincs már meg az összes.

Kattints a képekre, akkor egészben látod!